Még valamikor december közepén azt terveztem, hogy írok végre valami szépet, felemelőt a karácsonyról - aztán ez lett belőle, amit most itt láthat majd a Kedves Olvasó... Semmi magasztosat ne keressen benne, mert jobb híján még mindig csak a komisz realitásokkal szolgálhatok..

Ennek oka, hogy már évek óta semmi, de semmi hangulata sincs a karácsonynak, az egész hacacáré nem arról szól amiről kellene (Jézusról), hanem az üzletről, és a full primitív embereknek beadagolt full primitív giccsparádéról.

Az én korosztályom még emlékszik arra, hogy az egykori "legvidámabb barakk" szocialista rendszere nem üldözte a karácsonyt, mindenki úgy ünnepelte, ahogy akarta. Nekem a nyolcvanas évekből vannak konkrét és kellemes emlékeim, és ...

(régi barátom tízéves - okos, intelligens! - kislánya egyetlen tökéletes mondatban megfogalmazta a lényeget.. A kép, illusztráció!)

Feltételezem, az előző írást már látta a Kedves Olvasó, most nézzük a folytatást!

Tehát, csóri kölkökkel tulajdonképpen mi is történik leginkább a hazai oktatási rendszerben - méghozzá több évtizedre visszamenőlegesen? (kevés, pozitív kivételtől eltekintve... Mert szerencsére, vannak kivételek!)

- ugye, már egy ideje kötelező az óvoda igénybevétele - ahelyett, hogy valamelyik szülő otthonmaradna, és foglalkozhatna a gyerekkel, az meg a környékbeli pajtásaival építgethetné a saját, helyi kis közösségüket. (mint régen, faluhelyen tették..)

Helyette vadidegen, gyakran ...

"Kapitány úr, kapitány úr - süllyed a harossz!

- talán a hajó..

Hát ha jó lenne, nem süllyedne!"

Van ám baj, mégpedig rendesen.. Úgy általában.

.. mert ez az írás érintőlegesen vonatkozik bizonyos politikai irányvonalakra is – holott közismert, a Fénymúzeum eredendően nem politizál.

Tartjuk magunkat ehhez, továbbra sem politizálunk, nem lengetünk ideológiai zászlókat, és nem vagyunk hajlandóak semmilyen állásfoglalást tenni a mostanság zajló tanár-diák-kormányzat közötti  csatározások apropóján sem. Hanem kizárólagosan a reál szakismeretek – természettudományok, értékteremtő ipar és kutatás nézőpontjából kötekednénk egy kicsit. Sajnos, igazán jó okunk van erre…

A nálunknál sokkal fejlettebb ...

Nem, nem a földgázról lesz itten szó, kéremszépen…

Közismert tény, hogy a szegény embert még az ág is húzza. De hogy ennyire?!

Létezhetetlen állapot, ami ebben az országban fennáll – úgy általában is, de főleg anyagbeszerzés terén!

Bizton állíthatom, hogy az egykori komcsi rendszerben könnyebb volt egyes különleges anyagokhoz és felszerelésekhez hozzájutni, mint mostanában, azt pedig mondanom sem kell, hogy az árak sem voltak ennyire elszállva!

Az ugye megvan, hogy a Fénymúzeum nem csak gyűjti a sok világító limlomot J , hanem megőrzi és restaurálja is őket. A kulcsszó az utóbbi, mivel rengeteg felújítandó eszközünk, relikviánk van, és ezeket – speciális törődést igényelnek – általában nem lehet ...

 (aki látta ezt a filmet, úgyis tudja a folytatást..)

De az élet nem egy film, aminek nézését bármikor abba lehet hagyni, ha nem tetszik.. Mint az sokak előtt ismeretes, a közelmúltban volt egy súlyos áramütéses baleset Hajmáskéren - szerencsétlen kislány sajnos meg is halt, a lefolytatott vizsgálat szerint a korábban ott dolgozó villanyszerelő szakszerűtlen munkavégzése okozta a balesetet.

Ehhez nincs mit hozzátenni, a szomorú eset pontos részleteit nem ismerem, talán nem is akarom tudni.. elég baj az, hogy idáig jutottunk.. Bár ami azt illeti, korábban is előfordultak súlyos problémák – elég csak beleolvasni ebbe a nyolvcanas években kiadott, Vigyázz! Erősáram! c. könyvbe – most inkább csak a saját, egykori praxisomból ...

                                              Üdvözlöm a kedves érdeklődőket, látogatókat!

Horváth Péter vagyok, a nonprofit - és természetesen politikamentes (néha talán mégsem..) Fénymúzeum megálmodója, létrehozója, egyik vezetője, első számú mániákusa - nem kívánt törlendő!

Ez a Fénymúzeum nem más, mint egy idestova három évtizede létező világítástechnikai és ipartörténeti szakgyűjtemény, egy bitang nagy kollekcióval rendelkező - jelenleg még zárt - magánmúzeum, és néhány szorgalmas munkatárs, egy valóban ügyes és rátermett csapat, akik segítettek ezt összehozni. Hogy ne csak egyedül szenvedjek mindig a rögeszmémmel, mint a magára maradt hangya a fél ...