Még valamikor december közepén azt terveztem, hogy írok végre valami szépet, felemelőt a karácsonyról - aztán ez lett belőle, amit most itt láthat majd a Kedves Olvasó... Semmi magasztosat ne keressen benne, mert jobb híján még mindig csak a komisz realitásokkal szolgálhatok..

Ennek oka, hogy már évek óta semmi, de semmi hangulata sincs a karácsonynak, az egész hacacáré nem arról szól amiről kellene (Jézusról), hanem az üzletről, és a full primitív embereknek beadagolt full primitív giccsparádéról.

Az én korosztályom még emlékszik arra, hogy az egykori "legvidámabb barakk" szocialista rendszere nem üldözte a karácsonyt, mindenki úgy ünnepelte, ahogy akarta. Nekem a nyolcvanas évekből vannak konkrét és kellemes emlékeim, és meg kell hogy mondjam, komcsik ide vagy oda, sokkal de sokkal tisztességesebben és kulturáltabban karácsonyoztunk akkoriban, mint az elmúlt két évtizedben bármikor is. (mert még a kilencvenes évek elején is voltak szép karácsonyok, nem úgy mint manapság..)

Aki nem ért egyet, az ilyenkor hivatkozhatna arra, hogy már megint jönnek a klasszikus nyígések, miszerint régen minden szép és jó volt, és így tovább, és így tovább.. Nem. Egyáltalán nem ez a helyzet.

Valóban, eléggé megdöbbentő az időjárás is, fura, hogy már jó néhány éve nincs havazás karácsonykor - meg úgy jellemzően decemberben se nagyon, és nincs farkasordító hideg. Tény, hogy a "fehér karácsony" hangulatos volt, meg minden, de a jelenlegi rezsiköltségek, az általános szegénység, és a fájós ízületeim miatt nem sírom vissza ezeket a "régi szép időket", és a klímahisztérikusok álláspontja is szó szerint hidegen hagy.

Nem kívánom vissza azokat a politikai jellegű marhaságokat sem, amit még szovjet mintára igyekeztek a fejünkbe nyomatni az általános iskolában - emlékszik még valaki a karácsonyhelyettesítő "Fenyőünnep" megnevezésre, meg a volt Szovjetunióban ehhez fabrikált hülye kis műdalokra? Mi még kaptunk ezekből az elméncségekből valamennyit, bár a rendszer szétzilálódásának megfelelően progresszíven csökkenő intenzitással, aztán ez is elmúlt hálistennek, mint a cifraf.sás... Ezt sem sírjuk vissza, béke poraira.

És bár nem volt ekkora áruválaszték, örültünk a pár kiló banánnak, narancsnak, az ízlésesen feldíszített karácsonyfának, az ötletes ajándékoknak. A családnak, a békének, a nyugalomnak.

Nem volt extrém felhajtás, az áruházak sem vetették el a sulykot a vevőcsalogató dekorációkkal, nem folyt még a vízcsapból is reklám - egyszóval jól elvoltunk magunknak, meg az ünnepnek.

Aztán valami nagyon megváltozott... Mindenáron és mindenben a "művelt Nyugathoz" akartunk tartozni - ahhoz a Nyugathoz, amelyik most egy gyilkos testvérháborút finanszíroz, leginkább az adófizetőik pénzéből - és közeledésünkért cserébe, ez a számunkra csak kevéssé ismert világ az összes szennyét-mocskát rázúdította a naiv és ügyetlen egykori KGST-országok lakosságára.

Szelet vetettünk, szemetet arattunk...

Jött a sok külföldi üzletlánc, hatalmasra nőtt az áruválaszték - igen, többnyire azokból a másutt már kifutott, eladhatatlan, harmadik-negyedik vonalbeli termékekből, amit a legtrükkösebb reklámfogásokkal sem tudtak rásózni a német, angol, francia polgárokra.

Mindent, ami "Nyugaton" már ciki volt, ideborítottak elénk, és zengzetesen ostoba reklámszlogenekkel úgy tálalták fel az ipari hulladékot, mintha valami nagy kegyet gyakorolnának felénk, szegény-szerencsétlen csóringer posztkomcsik felé..

Éppen olvasgatom a Römpp Vegyészeti Lexikont - ez egy szép megtermett, háromkötetes kódex, 1961-es kiadás. Jól jegyezzük meg, 1961-ben készült, az akkori idők ismeretanyagával.

Teljesen véletlenül legalább három olyan termékmárkát találtam benne - akkor még újdonságnak ismert mosószerek és mosogatószerek -, melyeket még néhány évvel ezelőtt is agyba-főbe reklámoztak a hazai tévécsatornák.

Teccikérteni, ugye? Nyugaton 40-50-60 évvel ezelőtt bevezetett háztartási termékeket kis híján mindmáig hirdetnek és árusítanak nálunk is, meg a volt KGST területén is. Rég kifutott már az összes, de nekünk, büdösbunkó magyaroknak ez is megfelel ugye.. a pénzünkért cserébe nekünk csak ez jár... kell még ehhez bármit is hozzáfűznöm? A fiatalabb olvasók kedvéért elmondom, ez kb. olyan gyakorlat, mintha mi itt most Magyarországon továbbra is gyártanánk a hatvanas években közismert - egyébként többnyire kib.ott büdös, és silány minőségű - hazai gyártmányú CAOLA és hasonló termékeket, majd ezeket mind kiszállítanánk Afrika valamelyik kevésbé civilizált vidékére. Ott pedig aranyért, meg egyéb hasznos és drága anyagokért cserébe rásóznánk a sok szemetet valamelyik ungabunga bozótlakó törzsre.

Korrekt, szép üzlet, ugye? Már akinek.. pofa is, meg erős gyomor is kell hozzá.. Ész nemigen, a gyengébbet, az ügyetlenebbet kihasználni, lefosztani, nem az észlények szokása!

És velünk mindenben ezt csinálták! Mikor a németeknél, franciáknál, hollandoknál már csak az LCD monitorokat lehetett látni az üzletekben, nálunk ez nem volt kapható. Az összes kifutott, korszerűtlen, képcsöves régi sz.rt - amit az EU boldogabbik felén már nem lehetett eladni - idehozták, és itt sem akciósan, hanem az eredeti áráért kínálták a hazai vásárlóknak. "Veszi, nem veszi, nem kap mást" alapon..

És ezt a sok szemetet, meg a szemét szokásaikat zúdították ránk, karácsonykor meg pláne. Nyíljanak csak meg azok a csóró keleti bukszák is!

Igen, az a sokat csodált "Nyugat" hozta be azt a felejthetetlen rituálét is, miszerint már november közepén (vagy még előbb is) elkezdik a boltokban, főleg a multiknál, a karácsonyfaállítást, a (csicsás, giccses, undorító) díszítgetést, no meg természetesen a "karácsonyi termékekkel" mindent elárasztást. Hogy a bevételre mennyire van ez pozitív hatással, azt nem tudom, de garantáltan ünnep-és hangulatrontó. Mármint nekünk, normális embereknek, akik nem a szobapáfrány értelmi színvonalán vegetálnak..

Éppen most olvasom, egy külföldi házaspár arra gyűjt pénzt, hogy a George Michael-féle Last Christmas dal szerzői jogait megvásárolják, és ennek birtokában a közmédiából a nótát örökre eltüntessék. Én speciel őszintén remélem, hogy sikeresen összeszedik azt a pénzt, és tényleg örökre eltakarodik a francba már ez a szerencsétlen dal, és nem kell még egyszer bárhol is végigszenvedni "kari környékén" ezt a borzalmat!

Garantáltan idei - bár számomra új - ünneprontó élmény volt az egyik környékbeli kertészeti üzlet felkeresése december elején, teljesen gyanútlanul. Az üzlet ajándéktárgyakat évközben is forgalmaz, de nem ez a fő profiljuk, ezért őszintén megdöbbentem, amikor belépve szembesülnöm kellett egy főleg rózsaszínbe öltözött, csili-vili rémálomvilággal. Az egész szituáció leginkább egy bitang módon túltolt LSD-tripre emlékeztetett, én magam ugyan nem élek efféle csodaszerekkel, azonban hivatásos narkós hippik korábbi beszámolóit ismervén, valami hasonló élményt tudok az ő esetükben is elképzelni.

Mondom, belépek, és valami extrém ízléstelen rózsaszín+mélyzöld rémálom fogadott, kismillió fura csetresszel, ijesztő (sőt mi több: iLYesztő! :) ) mesefigurákkal, rusnya pasztellszínű gömbök ezreivel, mindez nyakonöntve a legkülönbözőbb féle-fajta ledes fényfüzérekkel, angolszász stílusú ("tájidegen") csingilingi és Franksinatrás dalokkal vegyesen.

És ez nem csak dekoráció volt, hanem eladásra szánt árukészlet! Száz négyzetméteren egybefüggő tömény rózsaszín szappanhab, mint egy igazi drogos mesevilág!

Ugye megbocsátja nekem a Kedves Olvasó, hogy a feltoluló effektív hányingert, irtózást, és egyéb panaszaimat itt és most megosztom Önnel? Szokja már meg a "törődést", és igenis szenvedjen velem együtt! :) :)

Az esettel kapcsolatosan van ennél rosszabb tényálladék is. Ugyanis volt bőven vásárló, és hibátlanul fogyott a giccs. Vették-vitték a minden bizonnyal a távoli Kínából ideszállított ízléstelen limlomokat, a legaktívabb vásárlóközönség pedig főképpen 50+ os nőkből állt.

Hát B+. Hiába pedálozok, egyszerűen képtelen vagyok összekunyerálni többtízmilliós bevételű cégektől egy kisipari AWI hegesztőgépet, sem pedig egy használt, öreg fémesztergát. Írok nekik, még csak nem is válaszolnak. Ilyen szegény ez az ország, miközben ezek a jómódú lelkisérültek alkalmanként 80-100E forintokat simán otthagynak egy-egy giccszaküzletben (infláció és válság idején!), hogy megvehessenek egy rakás felesleges, csúf, környezetszennyező szemetet. Gondolom, a nagy műgonddal beszerzett limlom majd valakinek ajándék lesz - kedves egésségére a megajándékozottnak, részletesebben inkább ezt nem kommentálnám. Nos, kinek mit jelent a karácsony - nekem biztosan nem ezt, és nem így!

Újabb idei karácsonyi széptörténet, egyéni szoc. problémával súlyosbítva. Lehet köpdösni, hogy nagyképű sznob vagyok, mégis beismerem, hogy komoly averzióval viseltetek az intelligenciahiányos és műveletlen embertársaink iránt. (nem az "egyszerű" polgárral van bajom, hanem a genetikailag, vagy éppen önerőből suttyókkal, IQ-nuku egysejtűekkel)

Ezek után igazi élmény volt a szentestei ünnepi vacsoránál egy asztalhoz ülnöm egy olyan személlyel, aki ugyan nem tartozik a családhoz, mégis vendégül van látva, ami ellen már többször is kifogást emeltem.

Az illető hozta a megszokott színvonalát, ostoba és fárasztó beszédstílus, hülye kérdések, és persze miről kell beszélni - szerinte - ilyenkor? Igen, a horrorfilmekről. Mert ennek a szerencsétlen jóságnak nincs más témája, csak a betegségek, meg a hülyébbnél hülyébb horrorfilmek.

Nem vagyok, sose voltam megrögzött hivő, vallásos. Mégis, teljességgel vállalhatatlannak tartom, hogy egy kifejezetten vallási-családi ünnepnapon, pláne evés közben, betegségekről vagy - szerintem sátánista beütésű horrorfilmekről - folyjon a "magasröptű" eszmecsere. Lehet sznob vagyok, lehet hogy beképzelt, de teszek rá magasról - kultúremberként tartom magamat egy bizonyos szellemi nívóhoz, ebbe pedig úgy általában nem fér bele, hogy gasztronómiai tevékenység közben a társalgás témája valami undorító vagy kínos betegség legyen, és a debil horrorfilmek tartalmára sem vagyok kíváncsi.

Idézek egy másik szerző blogjának bevezetőjéből: "Karácsony a szeretet, az öröm, a család és az otthon ünnepe. Fontos keresztény ünnep, melyen Jézus Krisztus földi születését ünnepeljük"

Egyetértek. Úgy gondolom, ezt sokan mások is így gondolják, ezért elképesztő illetlenségnek és neveletlenségnek - mondjuk ki végre: bunkóságnak - tartom, ha valaki "Jézus szülinapján", ünnepi vacsorán, sz.ros sátánista horrormoslékról, és/vagy betegségekről kezd témázgatni, különösen úgy, hogy az összejövetel többi résztvevője is érdektelen a témakör iránt. Ennyire nem lehet hülye valaki, ha pedig mégis, nem kellene emberek közé ereszteni.

Persze, a média is megteszi a magáét... Most 24.-én, este 9 óra tájékán, valami extrém lehangoló és ordenáré műsor ment valamelyik kanálison. Jómagam nem nézek TV-t - nincs is a háznál -, de hát vendégségben voltunk, a háziaknál folyton szól az a telibevert förmedvény szerkezet. Éppen a bakancsomat venném fel, és a nappaliból hallatszik valami zeneietlen nyekergés, rossz orgánummal, hamis hangokkal. Tavasszal a bagzómacska százszor szebben énekel, de mint mondom, ez a nyekergés valami előadás része volt. Na mondom, megnézem ezt közelebbről..

A nyekergés abbamaradt, felcsattant a (mű)taps. Valami ronda kikent-kifent középkorú nő áradozott a dal megindító szépségéről, majd egy kiöregedett kisvendéglői pincérre emlékeztető külsejű férfi lépett a kínpadra, pardon: színpadra, és tovább méltatta ezt a zeneileg értékelhetetlen kornyikálást. A többi fellépő sem volt külömb - nyálas, érdektelen műdalokat vernyákoltak el, a műsorszámok közötti szünetekben pedig a jelenlévő celebek(?) - elnézést a kifejezésért - folyamatosan felsz.pkodták egymást, és a fellépőket.

Ez, így, ebben a formában, egy "karácsonyi műsor" volt. Ezt a kétes színvonalat, ezt az ízlésrombolást is Nyugatról kaptuk, ugyanis Magyarországon ez a fajta igénytelenség sosem volt szokásban. Ezeket a kiöregedett, nagyképű celebeket, beszédhibás és sértő orgánummal konferáló műsorvezetőket, és szánalmasan tehetségtelen fellépőket ugyanis sem a volt komcsi rendszerben, sem a kilencvenes években nem merték volna főműsoridőben - főleg ünnepek alatt - elővezetni. Olyan lakossági panaszáradat lett volna a következménye, amit akkoriban hálistennek nem mertek bevállalni ezek az elmeháborodottak.

Most azonban semmi immunválasz, semmi épeszű reakció. Az emberek bambán nézik a tévét, és eltűrik ezt a kultúrmocskot is. Mindent eltűrnek, és senki nem szólal fel. (én is csak itt tartom meg az obligát panaszdélutánt..)

És végezetül pár szóban a felebaráti szeretetről. 25.-én napközben, az egyik Budapest közeli autópályán, külső sávban cammogó kamion mögül kijön elém egy nagy, fehér autó, ránézésre legfeljebb néhány éves, műszakilag kifogástalannak tűnő, minimum 130LE-s jószág. Vezetőjét cseppet sem izgatja, hogy én már szabályosan, nagy sebességgel kerülném ki őt is, a kamiont is - kijön elém a belső sávba, és a kilencvennel haladó kamiont elkezdi előzni bő 95-ös tempóval. Rávillogok egyszer, rávillogok kétszer, de nem gyorsít. Nagy nehezen leküzdi a kamiont, és csigalassan húzódik a külső sávba - rádudálok, mozogjon már!

Mellette elhaladáskor átnéz, és a "közismert nemzetközi jelzést" mutatja a tipikus középkorú nő, a fehér autó vezetője. Ő a bugris, ő a szabálytalan, ő tartja fel a gyorsabban haladókat, ő okoz veszélyes közlekedési szituációt - de még neki áll feljebb, és mutogat. Ráadásul karácsonykor.

Igen, ez az a fajta polgártársunk, aki meg nem érdemelt jódolgában úgy gondolja, következmények nélkül bárkivel bármit megtehet, bárkin áttaposhat, bárkivel szemben neki "előjogai vannak". Gondolja ő.. Igen, ez az a típus, aki a giccsboltban gondolkodás nélkül otthagy akár százezer forintot is, ez az a típus aki megveszi a böhöm nagy autót - de vezetni már nem tudja -, ez az a típus, aki a tévében réveteg tekintettel bámulja a nyálas, ízléstelen töltelékműsort.

És ez az, aki az esetleges következményektől nem tartva, idétlenül közlekedik, aztán meg mutogat. Karácsonykor is, máskor is - a jól fejlett felebaráti szeretet által vezérelve..

Ezek után bármiféle karácsonyról beszélni itt fölösleges.. Majd egyszer talán egy másik, jobb, becsületesebb világban, addig pedig csak várunk, reménykedünk tovább...