(régi barátom tízéves - okos, intelligens! - kislánya egyetlen tökéletes mondatban megfogalmazta a lényeget.. A kép, illusztráció!)

Feltételezem, az előző írást már látta a Kedves Olvasó, most nézzük a folytatást!

Tehát, csóri kölkökkel tulajdonképpen mi is történik leginkább a hazai oktatási rendszerben - méghozzá több évtizedre visszamenőlegesen? (kevés, pozitív kivételtől eltekintve... Mert szerencsére, vannak kivételek!)

- ugye, már egy ideje kötelező az óvoda igénybevétele - ahelyett, hogy valamelyik szülő otthonmaradna, és foglalkozhatna a gyerekkel, az meg a környékbeli pajtásaival építgethetné a saját, helyi kis közösségüket. (mint régen, faluhelyen tették..)

Helyette vadidegen, gyakran gyenge képességű, vagy agresszív, buta kölkökkel kell közösködnie, és már az életének elején is idegen környezetben tölti a napjait - az otthona helyett. Itt kezdődik a tulajdonképpeni állami "idomítás", a szűkebb családhoz kötődés apránkénti leépítése, és az önálló személyiségkezdemény háttérbe szorítása..

És persze mindehhez föl kell kelni valami bitang korán - mert nehogymá' nyugodtan aludhasson reggel a gyerek - alkalmazkodni kell a szülők munkabeosztásához, az ovihoz, a közlekedéshez.... Aludna még, nyűgös? Nem számít, kelj már fel Pistike/Gizike, vár az ovi! Mi következik ebből? Tiltakozás, hiszti! (érthetően..)

Aztán:

- az oviban egymástól eltanulják az idétlen viselkedést, ok nélküli hisztérikus sikoltozást, és még sorolhatnám napestig a negatívumokat.. (reggel beviszel egy tündérbogarat, délután jó eséllyel visszakapsz egy bazári majmot. Nagyszerű kilátások!)

- Mindezek után majd bekerül az általános isibe, többnyire úgy, hogy előtte szándékosan(!!!) nem tanítják meg írni-olvasni a felnőttek, még akkor sem, ha a gyerek érdeklődő. Benyögi valamelyik idióta felnőtt, hogy "jobb, ha lépést tart a többiekkel, majd együtt megtanulják az iskolában, ne legyen kiemelkedő, meg egyébként is az iskola ezért van, stb.. Csak gratulálni tudok az ekkora idiótáknak, így kell sikeresen visszatartani egy kisgyerek értelmi fejlődését! És még meg is magyarázzák a kontraproduktív baromságaikat!

(a szerző négyéves kora óta folyékonyan ír-olvas, gond nélkül fejszámol, naná, hogy nem az áltisiben tanították meg ezekre az "alapszintű tudományokra".... Egri Csillagok terjedelmű könyv kiolvasása, jóval kevesebb, mint egy napig tart. Nyelvtannáciként a szoftveres helyesírás-ellenőrzés minden szövegszerkesztőjén letiltva - nincs rá szükség. Sokan mások, akik alsó tagozatban kínlódtak szép magyar anyanyelvünk elsajátításával, felnőttként is ujjukat a szövegrészleten tartva, szótagolva-nyökögve olvasnak, helyesen írni konkrétan képtelenek. Most akkor miről is beszélünk?)

- ha el is sajátítja az alapokat a szerencsétlen nebuló, legkésőbb felső tagozatban megutáltatják vele az egész tanulósdit, mert a rendszer önmagában nem eredményorientált, hanem teljesítménykényszeres, a tananyag gyakran zavaros, érthetetlen, főleg matematika tantárgyban debil és unalmas példákkal és feladatokkal megy a tervszerű kínzás. Mindezt egyáltalán nem mérvadó osztályzatokért erőltetik, magasról lesz.rva a gyerekek egyéni jellemzőit, képességeit, személyiségét.

A tankönyvek gyakran rosszak, feleslegesen sok a humán tárgy, azokban is a fontosabb tudnivalók elvesznek a sok, haszontalan mellébeszélés között. A legtöbb tankönyv "nem olvasmányos", a gyerek nem szívesen forgatja ezeket órán kívül - az egy dolog, hogy nem tudnak és nem is szeretnek olvasni, de ha mégis, inkább menekülnek a tankönyvektől. Nem is értem, miért.. :-)

Az én időmben (80-as években) az áltisis tankönyvek többségét egyetemi tanárok írták. (most is így van-e, nem tudom, nem akarok hülyeséget mondani, de akkoriban még ez volt a gyakorlat..)Életidegen, száraz felnőttektől életidegen, száraz információhalmazok 6-14 év közötti GYEREKEKNEK. Hogy lehetett ezekből ismereteket szerezni? Hááát, kb. sehogyan! Rossz felépítéssel, száraz és életidegen - kínkeserves, gyakorlatiatlan -, gyereknek (és gyakran a szaktanárnak is!) érthetetlen és értelmetlen példákkal, feladatokkal alaposan megtűzdelt irományok voltak ezek, utáltuk is mindet..

Milyen érdekes. Jó 10 évvel ezelőtt, egy ismerősömnél belenéztem a hatodikos kislánya matekkönyvébe. Találomra fölütöttem egy oldalt, és kb. nem értettem a tartalmát. Ez egy iskolásgyerekek részére készült, hivatalosan előírt tankönyv volt.

Van itthon vagy kétezer darab műszaki könyvem, találomra kiveszek mondjuk egy magfizikai témájút, ezt hivatásos fizikusok írták más fizikusok, és egyéb szakemberek részére. Tetszés szerinti helyen felütöm, és többé-kevésbé de összességében jól értem, amit ott olvashatok. Hát most akkor ki a hülye? A tankönyvíró f.szomöccse, vagy aki ezt így jóváhagyta? Vagy csak én vagyok élhetetlenül kritikus minden szinten?

- az egészséges, tehetséges gyerekek közé beerőltetik a problémásakat, és ma már sajnos nem polkorrekt kimondani, hogy Pistike vagy Józsika egészen egyszerűen taníthatatlanul tompa elméjű. Vagy olyan szinten antiszociális, magatartászavaros, kezelhetetlenül agresszív hülye, hogy igazából emberek közé nem lehetne engedni, ám mégis megteszik. Valamit csak kell kezdeni ezekkel is, tehát ráírják a kis papírjára hogy SNI-s, aztán kínlódjon vele a pedagógus, meg az osztálytársai... (a valódi SNI-problémásokra meg nem jut elég idő meg szakember, mert az alapjáraton kreténeket felzárkóztató próbálkozások miatt, minden más háttérbe szorul..)

- ott van még az ókorból visszamaradt förtelem, a házi feladat. Nem sok egyéb olyan eszközt ismerek, amivel garantáltan le lehet gyilkolászni egy-egy jobb sorsra érdemes tanuló tudásvágyát, mint ez az anakronisztikus rémség. Ez még miért létezhet? Már legkésőbb a rendszerváltáskor központilag meg kellett volna szüntetni! Persze a sok okos Mikulás rikácsoló hangon felharsog ilyenkor, hogy hát a gyereknek az iskola a munkahelye.. és milyen igazuk van! Rákérdezhetek? Hogy venné ki magát, ha mondjuk a KFKI-ban valamelyik főnök kiadná a beosztottjának, hogy "Gézukám légy oly kedves, vidd ma haza a kutatóreaktort, végezz el egy neutronaktivációs analízist, aztán holnap jelentkezz nálam raportra az eredményekkel!"

Ha Gézuka nem viszi haza munkaidő után az atomreaktort, a műesztergályos Sanyi bá' meg a Vörös Proletár mintájú esztergapadot, akkor mégis miért várja el az ú.n. felnőtt társadalom, hogy a gyerek - iskolán kívül, szabad idejében(!) - számára felesleges, nélkülözhető, iskolai eredetű feladatokat oldjon meg? Mindezt különféle retorziók, büntetések kilátásba helyezésével! Velem próbálná meg most mindezt valaki, hamar elrendezném a problémáját.. de a gyerek fizikálisan és jogilag is gyenge, ki van szolgáltatva a felnőtteknek. Ezzel visszaélni? Undorító, pofátlanság!

Ja, értem már.. cél, hogy még otthon is lefárasszák a gyereket, hogy ne legyen egy saját gondolata se, csak magoljon, magoljon, magoljon egész nap, így lesz belőle szófogadó, engedelmes birka. Legyen mindig mit számonkérni, mert valóban, a mások számonkérése a legfontosabb dolog az életben... Ha ezzel a számonkérősdivel úgy kollektíve, társadalmi szinten felhagynánk, hirtelen nem is tudom mi lenne..talán mindmeghalunk.. vagy, talán nem járkálna köztünk kismillió idegbeteg ember, meg úgy általában könnyebb lenne az élet mindenkinek.. ugye… Mert nehogy már az a szerencsétlen kölök, suli után mondjuk a barátaival ökörködjön, szakkörre vagy sportolni járjon, vagy a ház körüli tennivalókban közreműködjön.. Vagy csak leüljön egy jó könyvvel valami csöndes sarokba, és átadja magát a kényszermentes olvasás élvezetének..

Tehát, kínozzuk csak tovább a gyereket „munkaidőn  kívül” is, és persze a szülők is érezzék már kissé a törődést, amikor drága csemetéjüket – nevelés, foglalkozás helyett – kb. korrepetálniuk kell. Már ha sikerül, és a szülő végül úrrá lesz a házifeladaton..  :-)

- "Gyakorolni, gyakorolni, otthon is!" - hangzik fel a bűvös ige. És mégis, mi a rongybatekert csövesbánatot gyakoroljon még otthon is a csóri kölök? Pláne hat-hét tantárgyból is akár?! Talán nem az iskolában kellene tanulniuk, gyakorolniuk inkább? Ugyanez áll a még itt-ott létező "tanulószoba"-rendszerre is - nem elég hogy végigszenvedte a napi előírásost, még az iskolaidő lejárta után is a gyerekmegőrzőben folytathatja tovább, a többnyire haszontalan fejtágítást. Könyvtár, szakkör, üzemlátogatás, szociális kapcsolattartás, kedvenc hobbi gyakorlása helyett..

Néha olyan rossz érzésem van, hogy ez az egész közoktatás - és annak törvényi háttere - egy teljesen aberrált BDSM-szeánszból szabadult ki! És ami a legborzasztóbb, senki nem meri ezt a beteg mocsokságot megkritizálni, nyíltan fellépni a túlkapások ellen!

Nem tudtam így hirtelen, létezik-e még iskolatáska, hurcibálják-e még a tanulók a könyveket-füzeteket, mint az én korosztályom anno - ezért felhívtam a régi cimborámat, aki ugyebár gyakorló apuka, és rákérdeztem. Igen, még most is ez megy, ő azt állítja, különösebben nem zavarja a táskázás a gyerekeket. Szerintem ennek ellenére már itthon is rég be lehetett volna vezetni a külföldön már sokfelé jól bevált gyakorlatot, miszerint a tankönyveket, egyéb tanszereket az intézményben tárolják, és így minden órára, előadásra helyben van a szükséges felszerelés. Mi még intőt is kaphattunk, ha véletlenül ez-az otthonmaradt az adott órán elvárt felszerelésből - ez is csak egy lehetőség a gyerekek szekálására..

Még azt is elmondta az apuka, hogy álláspontja szerint az a legnagyobb baj, hogy kisiskolásoknak - 6-12 év közötti gyerekekről beszélünk! - akár 5-6 tanórájuk is van naponta, és "telenyomják a fejüket ezzel a sok retekkel ahelyett, hogy gyakorlatban is használható tudást adnának át!" Sajnálattal állapítom meg, hogy teljesen igaza van!

Nem hagyják „gyereknek lenni” azt a nyomorult kölköt, az istentelen mennyiségű – és jórészt felesleges! – tanulnivalóval teljesen elveszik a gyerekkorát! Cél: minél hamarabb nőjön fel, takarodjon a futószalag mellé dolgozni, csináljon még ő is X. mennyiségű gyereket, aztán azokra is pontosan ez a sors vár!

És szinte senki sem tiltakozik, a szülők csak maguk között dühöngenek, aztán meg tele az ország lelkisérült kamaszokkal, lelkisérült felnőttekkel!

A tantervben előírt haszontalan, jórészt humán tárgyú értelmetlenségeket erőnek erejével tanítják, mi több, számonkérik. Életre nevelés - no, az nincs, nem is volt, a képességfejlesztés meg már régen elfogyott... Nem tanítanak KRESZ-ismereteket, háztartásvezetést, viselkedéskultúrát – van helyettük kismillió veretes baromság, mint tantárgy – meg alattomos, előzetes véleményformálás. Legtöbb helyen nincs, vagy csak alig történik tehetségkutatás, legfeljebb az eminenseket protezsálják valamelyest. Nem azt nézik, hogy Pistike vagy Gizike miben ügyes, miben kiemelkedő, merre lehetne orientálni majd továbbtanulás, pályaválasztás terén - nem, erről szó nincs. A cél egy mindenben átlagos, fásult, ifjúsági biomassza kitermelése, akik majd később remekül megfelelnek szalagmunkásnak meg fogyasztónak. Közönyös, fásult, a természetes kíváncsiságától megfosztott ifjúság = közönyös, fásult, a természetes kíváncsiságától megfosztott felnőttek = manipulálható, birkatermészetű fogyasztói társadalom. Közönyös, és könyörtelen. Egymással is, az állatokkal is, a természettel is. No komment.

Kisiskolások után szerencsétlen kamaszok következnek, akiket iskolarendszerünk megfoszt:

- a fiatalságuktól, az önálló személyiségfejlődésük kialakulásától, az érdekérvényesítő képességüktől, a kamaszkorban kibontakozó (kulturált!) szerelmi és szexuális élményektől, és még kismillió más lehetőségtől..

.. helyette felesleges leckék és feladatok tömkelegével agyonterhelik a kiskamaszt, aki naponta akár 8-10 tényleges órát is eltölt az intézményben. Van elég baja így is, dolgoznak már a hormonok, a figyelme szétszórt - és pont ilyenkor akasztják a nyakukba a legbrutálisabb teljesítménykényszert, az állandó rettegést az elvárásoktól, vagy a közösség általi leminősítéstől.

Igen, az eminensek belesimulnak ebbe a kártékony légkörbe (ez persze nem marad büntetlenül, később ezekből lesz a sok lelki sérült, szadista, vagy éppen öngyilkos), a többi kamasz pedig - ha teheti - menekül. Hogyan menekül egy kamasz? Csavarog, balhézik, modortalan lesz a felnőttekkel szemben, rákap a cigire, a narkóra, értelmetlen szexkalandokba bocsátkozik, netán a kinézetét, öltözködését lázadásképpen madárijesztő-jellegűre alakítja.

Pont ettől kellene megóvnia a kamaszokat egy működő társadalomnak, helyette mi történik? Még jobban elidegenítjük őket az ismeretszerzéstől, a felnőttek világától, a tartalmas önálló élet lehetőségétől. Költői kérdés - kinek jó ez?

Nincsenek számukra példaképek, csak a médiaszenny ömlik szerencsétlenekre, és tapló celebek, semmirekellő pop”zenészek” mutatnak a fiataloknak egy teljesen hamis, és felettébb kártékony illúziót.

Aztán szidjuk őket, "hogy ezek a mai fiatalok milyenek"... hát milyenek, milyenek.. amilyenné formáltuk őket. Teremtettünk számukra egy emberiesség terén vállalhatatlan, ám jogilag kikerülhetetlen miliőt a saját szánalmas részvétlenségünkkel, és a beteges konformizmusba való belesimulással. Rossz a rendszer? Igen! Tudjuk hogy nagyon rossz? Igen! Hosszú évtizedek óta rossz? Igen! Megváltoztatjuk? Nem!

Jahh, ócska megalkuvók vagyunk.. vagy mégsem?

És vezényszóra máris érkezik a 30+os korosztály egy igen öntudatos rétegének nyígése, hogy "mi is túléltük az iskolát valahogy.. igen, sz.r volt, de ennek így kell lennie... legalább akkoriban még fegyelmeztek a tanárok, ráférne ez a mai fiatalokra is... így is túl jó dolguk van, bezzeg a mi időnkben sokkal rosszabb volt...." (éééés, gyakran pont ezek a megmondóemberek a már említett szótagolva olvasók, funkcionális analfabéták, a munkahelyükön méla undorral lébecolók közül érkeznek...)

Értem. Ha a mi tehenünk megdöglött, dögöljön meg a szomszédé is. Szép, előremutató irányvonal ez, csak közben teljesen lepusztul Magyarország, és számtalan generáció életét, jövőképét, fiatalságát nyomorítjuk meg a nyilvánvalóan elavult, rossz, ártalmas szabályokhoz és beidegződésekhez való fanatikus ragaszkodással.

Persze, szabályok és irányvonalak kellenek, csak éppen emberséges módon és léptékben! Az anarchia hiányzik a fészkes fenének, tisztességes polgár a háta közepére sem kíván ilyesmit. Azonban vajon mi indokolja, hogy egyes általános iskolák házirendje leginkább egy koncentrációs táboréhoz hasonlít? (ma már sok iskola honlapjáról letölthető a helyi házirend, érdemes keresgélni, elolvasni, felháborodni.)

Biztosan velem van a baj, mégis, leghatározottabban elutasítom azt az álláspontot, miszerint kiskorú gyermekeknek láger-szintű szabályrendszert alakítsanak ki az intézmények, a tanárok - tanítás, ismeretek átadása helyett - kápók módjára rettegtessék és beszabályozzák a kölköket. Nem, nem voltam és nem vagyok liberális vagy kommunista - egyszerűen csak kultúremberként nem kívánok basáskodni embertársaimon. Gyerekeken se, felnőtteken se! (véleményem szerint aki a másokon basáskodást, szekatúrát élvezi - vagy ezzel egyetért - az egy elmebeteg, akit a dilidokinak kellene kezelnie.)

Ha pedig X. vagy Y. gyerek az eredendő kulturálatlansága, agressziója, vagy éppen butasága miatt alkalmatlan a tanulásra, ne a többi tanulót meg a pedagógusokat kínozzuk velük, hanem ki kell zárni őket a közoktatásból. Veszítünk ezzel valamit? Nem. Nekik is jobb lenne így.. Ha valakinek megfelel, hogy egész életében egy huszadrangú segédmunkás legyen, miért akadályozzuk meg ebben? Miért is nem lépik meg ezt az illetékesek, miért nincs erre törvény?

A szakmunkásképzés kb. halott, felsőoktatásról meg már ne is kezdjünk egy komolyabb értekezésbe - elegendő megemlítenem azokat a Youtube-videókat, ahol egy egyetemi oktató olyan stílusban beszél a hallgatókhoz, hogy a felmosóronggyal nem beszélünk így! Tudom, hogy az illető elismert szakember a maga területén, ezzel nincs is gond, azonban ezt a stílust egyszer s mindenkorra ki kellene zárni hazánk összes oktatási intézményéből! Nem vonom kétségbe, hogy a felsőoktatásban résztvevő hallgatók egy részének magatartása, szakmai és tanulmányi fegyelme csapnivaló, és a katedra mögött álló oktató gyakran érezheti úgy, hogy a négy süket falnak beszél. Sajnálom, hogy ez előfordul, ám ettől még nem ez a félig paternalista, félig sértegetős-lenézős-leb.szós bánásmód a megoldás!

Vajon a jó emlékű Öveges professzor, az öreg Pattantyús, meg a többi egykori vérprofi szakember beszélt-e valaha is vállalhatatlan módon a tanulóival? Erősen kétlem!

Életkortól, beosztástól, tanár-tanuló viszonytól függetlenül kölcsönösen meg kellene adnunk egymásnak az alapvető tiszteletet, gyerek is lehet kulturált és jó modorú, felnőttektől ez alapból elvárható lenne. Hogy nem ebbe az irányba tendálunk, azt az elmúlt néhány évtized elbaltázott közoktatása is elősegítette, most meg kínlódhatunk az elbutított, megosztott, gyűlölködő társadalommal. Aztán megy a nagy csodálkozás, hogy "miért ilyenek az emberek".. hát ezért! Aki már kiskorában sem lehetett igazán gyerek, kamaszként is folyton csak követeltek tőle, nem élhette meg fiatalként az élet szépségeit, abból milyen felnőtt lesz? Megkeseredett, utálatos, gyűlölködő, és ugyanezt adja tovább az utódainak is

Ez egy ördögi kör, ami nemigen akar megszakadni, és ez minden nagykorú állampolgár felelőssége is. Enyém is, az Önöké is, mindannyiunké!

Mégis, talán lesz előbb-utóbb valami pozitív változás, és ezt őszintén kívánom a fiataloknak, az ő érdekükben, de az össznépi társadalom érdekében is! Szebb, jobb, és élhetőbb világot kívánok minden érintettnek!